Kovács Sándor vagyok, több mint 10 éve dolgozom a fodrász szakmában – számomra azonban ez sokkal több, mint munka. Ez a szenvedélyem, a hivatásom, és életem egyik legnagyobb örömforrása.

Hivatalosan 2014-ben szereztem fodrász képesítést, de a történetem jóval korábban kezdődött. Mielőtt még végzettségem lett volna, már a barátaimon gyakoroltam – mert imádtam, amit csináltam, és ők megbíztak bennem. Iskolás éveim alatt sok időt töltöttem a nővérem szalonjában, ahol beleszerettem ebbe a világba. Néha úgy tűnt, mintha akaratlanul tanulnám a szakmát – ma már tudom, ez volt az utam. Ő sokat tanított nekem, és inspirált arra, hogy komolyan foglalkozzak ezzel a hivatással.
Az iskola elvégzése után néhány hónapot a sógornőm szépségszalonjában dolgoztam, ahol tapasztalt, idősebb szakemberektől tanulhattam. Itt kezdtem el specializálódni a barber szakágra.

Amit a legjobban szeretek ebben a munkában, az az a pillanat, amikor a vendég belenéz a tükörbe, elmosolyodik, és azt mondja: „Ez pont olyan lett, amilyet szerettem volna!” Ez a visszajelzés számomra mindent megér. Hiszem, hogy egy jó fodrász nemcsak ollóval dolgozik, hanem szívvel is. Figyel, meghallgat, törődik, és olyan kis csodákat alkot, amelyektől az emberek jobban érzik magukat – kívül és belül egyaránt.
Számomra minden vendég egy új történet, egy új mosoly – és én mindig azon vagyok, hogy ezek a találkozások emlékezetesek, kellemesek és vidámak legyenek.